Antal B. Gábor – Campari 2003

Színe jellegzetesen élénk vörös, íze, illata, zamata egyedien kesernyés. Röviden így lehet bemutatni a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb aperitif italát: a Camparit. Fogyasztása több országban terjedt el, mint ahány tagállamot az ENSZ számlál. Az eladási statisztikák szerint a bitter (keserű) aperitif kategóriában a versenytársait messze maga mögött hagyva évtizedek óta könnyedén tartja világelső pozícióját. Hogyan sikerült ezt elérni? És hogyan sikerült mindezt – az öldöklő, és szintén kívánatosra komponált konkurencia ellenére – folyamatosan fenntartani? Vizsgáljuk meg! Először elméletileg, aztán inkább gyakorlati megközelítésben.

A Campari története

1842-ben, az akkor 14 éves Gaspare Campari, olyan vonzalmat és érdeklődést érzett a különleges ízhatású italok iránt, hogy különböző kávéházakban és bárokban évekig tanulta a szakmát. 1862-ben elérkezettnek látta az időt, hogy saját kávéházat nyisson, mégpedig Milano szívében, az elegáns Galleria Vittorio Emanuele passzázsban. Itt, a Campari Caféban kezdték árulni a Campari Bittert, mely a kávéházzal együtt azonnal igen népszerű lett. A milanoi Scala megnyitása alkalmából oda látogató Vittorio Emanuele olasz király maga is besétált a róla elnevezett passzázsban lévő Campari Caféba és megkóstolta a híres italt. Állítólag nagyon ízlett neki. A királyi tetszésnyilvánítás csak tovább növelte a Campari népszerűségét. Gasparetól fiai, Guido és Davide vették át a stafétabotot, mégpedig úgy, hogy italuk előbb Itáliát, majd az egész világot meghódította. A Campari Café pedig azóta is töretlenül áll a Galleria sarkán.

A népszerűség okainak vizsgálatakor persze magától értetődő lenne, ha részletesen elemezhetnénk összetételét, alapanyagait, és a gyártási eljárást. Sajnos nem tehetjük! A szerző – néhány egymásnak ellentmondó, vagy félrevezető adattól eltekintve – a rendelkezésére álló (tekintélyes mennyiségű) szakirodalomban semmiféle érdemi információhoz nem jutott, hogy tulajdonképpen miből is van a Campari. Összesen annyit sikerült megtudni, hogy a sajátos ízhatást több mint 80 féle, (főleg mediterrán) fű és egyéb növények kivonatával érik el. Természetesen titkosítva. Tény továbbá, hogy alkoholtartalma 25 %.

Manapság a kulturált és egészségesebb italfogyasztás érdekében az italgyártók és a józanabb fogyasztók is összefogtak. Egyre több italnál válik szokássá, divattá, hogy azokat hígítva, kombinálva fogyasztjuk, így kisebb szesztartalommal, viszont többféleképpen, változatosabban élvezhetők. Másrészt, újabb alacsonyabb szesztartalmú italok jelennek meg a piacon. A Campari azon kevés italok egyike, mely már a keletkezése pillanatában igen korszerű volt, hiszen alkoholtartalma, a vermutok és a likőrök illetve az úgynevezett tömény szeszek közé került.

Egyedi, kesernyés ízhatása a korai középkori alkimisták csodatevő elixírek utáni kutatásainak köszönhető. A különböző gyógynövényekkel és füvekkel ugyanis addig kísérleteztek, amíg bár csodatévő elixír (bármilyen tévhittel szemben) azóta sem jött létre, viszont számos valóban gyógyhatású, vagy legalábbis az emésztést elősegítő ízkombinációjú ital keletkezett. Ezek egy részét fűszeres/keserű digestiv likőrként ismerjük, melyeket elsősorban étkezések után hasznos fogyasztani. A kesernyés ízkombinációjú, de alacsonyabb alkoholtartalmú italok – melyek egyik legjellemzőbb képviselője a Campari – az aperitifek. Éppen azért nevezzük aperitifnek, azaz kezdőitalnak, mert előkészíti a szervezetet az evéshez, és mert ízhatása növelheti az utána következő ízek élvezetét. Ettől eltekintve azonban, az aperitifeket szabad étkezéstől teljesen függetlenül, a nap bármely szakában, bármilyen helyen és tetszőleges társaságban fogyasztani.

Természetesen bármilyen variációban is. A tiszta és egyszerű Campari on the rocks kivitelen kívül ugyanis számos, az egész világon ismert és elterjedt kombinációt ismerünk: Campari & szóda, Campari & narancslé, Campari & grapefruitlé, Campari & tonic, stb. Fontos, hogy az ital mindig nagyon hideg legyen. Ezt biztosítja az egyik hazánkban még kevéssé ismert felszolgálási mód: a Shakerato. Eszerint az italt, jelen esetben a Camparit sok jéggel együtt a sharkerbe tesszük, majd rövid, de erős rázás után, az erősen lehűlt, habos italt az előrehűtött pohárba szűrjük.

2003

Antal B. Gábor

A cikksorozatot itt találjátok (a lista folyamatosan bővül)

EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – KOKTÉLTÖRTÉNELEM
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – SPIRITUS VINI, AZAZ A BOR LELKE, AZAZ BORPÁRLATOK
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – AZ AZTÉKOK KINCSE
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – COINTREAU, IMMÁR TÖBB MINT 150 ÉVE
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – A PEZSGŐ
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – VINHO DO PORTO
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – GABONAPÁRLATOK AVAGY A MINDENNAPI FOLYÉKONY KENYERÜNK – LEGKONCENTRÁLTABB FORMÁJA
EGY KOKTÉLÍRÓ NAPLÓJÁBÓL – HORDÓK A FELHŐK KÖZÖTT