Barion Pixel
menu

Olíva fajták

A Nemzetközi Olívaolaj Szövetség (1980 – COI) minőségi szabványa szerint olajbogyónak a megművelt, egészséges olajfák megfelelő időben betakarított és elkészítés után fogyasztásra alkalmas gyümölcsének meghatározott változatait nevezzük, amelyek kereskedelmi árucikként is jól konzerválhatók.

Az olajbogyó Spanyolországban igen kedvelt és nagy hagyományokkal rendelkező élelmiszer, nem csak azért, mert ebből nyerik az értékes olívaolajat, a mediterrán konyha egyik fő alkotóelemét, hanem azért is, mert kiváló étvágygerjesztő hatással bír.

Bárokban, kocsmákban és más helyeken is sörkorcsolyaként kínálják az italok mellé. Természetesen így számos recept részévé vált.

Az olajfa lassan növekszik és a legjobb körülmények között is csak az ötödik évtől hoz termést. A 35 és 150 év közötti fák tekinthetők érett, teljes termést hozó olajfáknak. Az olajfa a mediterrán térség jellegzetes növénye, termése, az olajbogyó, a nyári hónapok végére érik be és az őszi-téli hónapokban szüretelik.

Az olajbogyó az érés folyamán zöldből viola, majd sötétlilás színűre vált. Ekkor keletkezik a bogyó húsában az olívaolaj is. Az olajbogyó érettségi foka meghatározó a termés ízét illetően. A termés begyűjtése hagyományosan kézzel, vagy botokkal történik. Lehet fekete vagy zöld, magos vagy magozott, töltött, egész vagy darabolt és még számos fajta, amik ízletes salátákat, tészta- és rizsételeket, húskészítményeket, pástétomokat és mártásokat, vagy húsokhoz és halhoz készített töltelékeket gazdagítva fejtik ki tápláló hatásukat.

Az olajbogyó alacsony fehérjetartalma mellett magas tápértékű és ideális mennyiségben tartalmazza az összes alapvető aminosavat, emellett pedig rostanyag-tartalma miatt könnyen emészthető. Ásványi anyag tartalmát tekintve kiemelendő fontosságú a kalcium- és vastartalma, illetve még érdemes megemlíteni, hogy A, C és B1 vitamint is tartalmaz.

A Nemzetközi Olívaolaj Szövetség (COI) által kiadott Minőségi Szabvány a következő típusokba sorolja az olajbogyókat:

Zöld: az érési szakaszban betakarított, még halványzöld, de már normál méretű olajbogyó, amely még kemény és egészséges, finom nyomásnak ellenáll, és a természetes színén kívül nincs rajta egyéb folt. Árnyalatai zöldtől szalmasárgáig terjedhetnek.
Változó színű: rózsaszín, borvörös és barna gyümölcsök, melyeket a teljes beérés előtt szüretelnek, majd esetleges lúgos kezelés után fogyaszthatóak.
Fekete: teljesen beéréskor, vagy kicsivel az előtt szüretelt olajbogyó, mely a termesztés helyétől és a szüret idejétől függően lehet vöröses-fekete, lilás fekete, sötétlila, zöldes-fekete és sötétbarna.
Sötét (oxidáció miatt): azok a gyümölcsök, melyek a teljes beérés előtt, oxidáció miatt befeketedtek és a lúgos kezelésnek, a sós pácolásnak és hőkezelésnek köszönhetően elvesztették keserű ízüket.


Amfissa oliva
Amfissa oliva

Önmagában is kitűnő, egészséges csemege. A mediterrán konyha íz világának egyik meghatározója. Az olívabogyó színe annak érettségéről árulkodik. Felhasználás előtt azért van szükség a friss olívabogyó vízben történő áztatására, hogy eltávolítsuk belőle a csersavakat. Magyarországon már a sóval tartósított változatát lehet kapni.

Arbequina oliva
Arbequina oliva

Az Arbequina olíva nevét a lleida-i Arbeca településről kapta, ahol először meghonosították. Az Arbequina olajbogyója kicsi, a fákat pedig gyakran telepítik dombos, szinte elérhetetlen helyekre, Katalónia lélegzetelállító szépségű területein.

Cacereña
Cacereña

A Manzanillához hasonló külsejű, de világosabb színű termés. Ahogy a neve is mutatja, az egész Cáceres és Salamanca térségben megtalálható. Jellemzően ízesített, fekete olajbogyó.

Gordal Sevillana
Gordal Sevillana

Közismert nevén a „Sevillano” (sevillai). Főleg gyümölcsének nagy mérete miatt kedvelt fajta (átlagosan 12,5 gramm). Andalúzia déli részén termesztik. Gyümölcse nagy (100-120 darab gyümölcs/ Kg), szív alakú, zöld alapon fehér foltos. Olajtartalma alacsony, ezért főleg fűszerezésre használják a világ minden táján.

Hojiblanca
Hojiblanca

A későn érő gyümölcs ültetvényei Córdoba, Malaga, Sevilla és Granada területének nagy részén megtalálhatóak. Jellemzően sós lében tartósított, ízesített, fekete színű olajbogyó. Ezt a még „Lucentino” néven ismert típust meszes talajon termesztik. A „Californiano” a kemény húsa miatt pácolt, ízesített változat. A gyümölcsök olajtartalma nagyon alacsony, de ennek ellenére nagyon jó minőségű. Gépi szüretelése nehezen megoldható. Színskálája lilától az egészen sötét feketéig terjed. Ovális formájú és nagy méretű, gömbölyű, szár nélküli csúccsal.

Manzanilla de Sevilla
Manzanilla de Sevilla

Minőségének és termelékenységének köszönhetően nemzetközi viszonylatban is ez a legismertebb változat. Sevilla tartományában a „Manzanilla” (kamillavirág), Badajoz tartományában pedig a „Carrasqueña” (caracasi) néven ismert. Csak gyümölcshússal rendelkezik és megfelelő mennyiségű olaj préselhető belőle. A gyümölcs éretten fekete színű, ovális, vagy gömb alakú, szimmetrikus, közepes méretű, szár nélküli kerek véggel.

Töltött olíva bogyók
Töltött olíva bogyók

A töltött olíva bogyók fajtáinak tárháza szinte végtelen. Használatosak a mediterrán és más konyhaművészetekben. Saláták, köretek grillezett ételek kiváló alapanyaga. Íme néhány dolog, amivel megszokták tölteni. Kéksajt, tonhal, mandula, hagyma, kaliforniai paprika, Jalapeno paprika, gomba…) A koktélok világában főként a Martini koktélok kísérője, de bármilyen száraz koktélhoz jól passzol. Ez függ a koktél alapanyagától és az olíva fajtájától.

Verdial
Verdial

Főleg Andalúziában termesztik. Fogyasztása eltér az ízesített zöld változatétól.