Mixer voltam, de már nem vagyok!

Mixer voltam, de már nem vagyok!

Történetem a középiskola utáni éveimmel kezdem. Ott álltam egy érettségivel, szinte kitűnő voltam. Tele energiával, önbizalommal. enyém volt a világ, jöttek a fesztiválok, a Balaton, a haverok, a csajok meg némi alkohol. Hamar elment a nyár. Mire észbe kaptam már el is kezdődött a főiskola. Azt, hogy miért a turizmus-vendéglátás szakot választottam, ma sem tudom megmondani. Talán a szüleim, talán a haverjaim. A vendéglátás nem érdekelt, sosem figyeltem rá. Megrendeltem, kihozták, megettem, megittam, kifizettem. Nem voltam tudatos vendég. Azt tudtam, hogy szülői támogatás mellet mindig az árakra kellett figyelnem és ez már kezdett zavarni. A főiskolás évek mellet vállaltam munkát mindenhol. Dolgoztam étteremben, kocsmában, szállodában, Apám cégénél a kereskedelemben. Éreztem, hogy mindenhol a sor végén vagyok, mert nem értek hozzá. Aztán az egyik nyáron egy barátom által sikerült kijutnom a Sziget fesztiválra, pultosként dolgoztam. Ott éreztem először, hogy élvezem a munkát. Annyit életemben nem dolgoztam összesen, mint ott egy hét alatt. De volt vendég, volt munka, volt hangulat, magamfajta kollégák és volt egy ritmusa a melónak. Később jöttem csak rá, hogy miért volt ennyire jó. Mert itt volt először közvetlen kapcsolatom a vendégekkel, itt kaptam visszajelzéseket a munkámról (jót is, rosszat is). Itt kaptam először munka közben borravalót, és telefonszámot csajoktól. Körülnéztem a többi vendéglátóhelyen és arra jöttem rá, hogy a csapolt sörön, a vodka-szódán, és a pálinkán kívül vannak más italok is. Az egyik bárban dolgozott egy mixer srác. Jó volt nézni, ahogy dolgozik, és ahogy minden vendége mosolyog. Attól kezdve mindig figyeltem a mixereket. Láttam ilyet is, olyat is. Elhatároztam, hogy beiratkozok egy mixer iskolába. Körbekérdeztem a kollégákat, hogy melyiket érdemes elvégezni. Mindenki mást mondott, így az általam legprofibbnak ítélt kollégámra hallgattam és a Mojito Mixeriskolát választottam. Az interneten összehasonlítottam a mixer iskolák árait, a tananyagot, a szolgáltatásait, a véleményeket és ez megerősített a döntésemben.
Nem is a tanfolyamról szeretnék írni, mert az nagyon profi. Több mint 350 fajta ital, gyakorlat centrikus oktatás, magas szintű ital és bárismeret. Egy olyan szemléletmódot tanítanak, amellyel még máshol nem találkoztam. Előtte mindenhol azt mondták, hogy a vendég az első és pont.
Ott jöttem rá, hogy a koktélkészítés nem csak a vendégről, és nem csak a koktélról szól. Ebben a sztoriban ott vagyok én is. Ha megismerem saját magam, tudom ki vagyok, mik a gyenge pontjaim, mit kell még fejlesztenem és tudom hogy mitől érzem jól magam a pult mögött, akkor lesz teljes a siker. Nincs olyan, hogy nyitok egy nagyon jó bárt. Azért nagyon meg kell dolgozni. Ezer apró részletből áll össze egy vendéglátóhely. Aki látja a részleteket és össze tudja illeszteni, azé lesz a nagyon jó bár. Az a főiskolán puffogtatott frázis miszerint „a vendég az első”, számomra nem jelent semmit, nincs mögötte tartalom. Hat évig voltam a pult mögött, de ma már nem dolgozom mixerként. Londonban egy saját éttermet vezetek. Néha nagyon hiányzik a bárpult, ilyenkor be is állok egy-két órára keverni, a vendégeim imádják. Próbálom a dolgozóimnak átadni azt a szemléletmódot, amit Magyarországról hoztam, amit én is a Mojito Mixeriskolában tanultam és elkísér a mai napig.

S. Ádám